|
1974. április 25-én a Salazar által felépített és Caetano által még hat évig „kitartó” konzervatív autoritárius rendszer a hadsereg kezdeményezése és a tömegek fellépése nyomán pillanatok alatt összeomlott. A rezsim hirtelen bukását több tényező okozta együttesen, amelyek vizsgálatakor vissza kell mennünk az 1960-as évekig. A második világháború után Portugália egy ideig bezárkózó gazdaságpolitikát folytatott, ám 1959-től megindult a külgazdasági nyitás. Ám ez nem párosult demokratizálással. A kiterjedő gyarmati háborúk egyre nagyobb anyagi terhet jelentettek a lakosságnak1. Nőtt az ország államháztartási és kereskedelmi hiánya is – ezeket a valutatartalékokból finanszírozták meg, így az addig erős valutának számító escudo árfolyama megrendült. A nyitásnak köszönhetően azonban átalakult a gazdaság szerkezete, és ez mélyreható társadalmi változásokat generált. A gazdaság súlypontja az iparra került át, és megjelent a tercier szektor is, amely növekvő urbanizációt indított meg. Belső migráció kezdődött, a falvak elnéptelenedtek. Majd 1960-tól kezdve a gyarmati háborúk miatt lassú kivándorlás kezdődött, mely később már tömeges méreteket öltött. A demográfiai helyzet egyébként is kedvezőtlen volt, hiszen Portugália lakossága az emigráció nélkül is folyamatosan csökkent. Ezt tovább súlyosbította, hogy a kivándorlók nagy részét a hadköteles fiatal férfiak adták, akik nem akartak részt venni a gyarmati háborúkban. A népességfogyás miatt az egyre terebélyesedő háborús költségeket egyre kevesebb adófizető finanszírozta. A társadalom felbolydult. A politikai rendszer demokratizálásának hiányát már említettem. Amíg Salazar hatalma teljében volt, többé-kevésbé kordában tudta tartani a belső ellenzéket. Ám már 1965-ben, Humberto Delgado tábornok meggyilkolásánál látszott, hogy a rendszerellenes erőket egyre nehezebb elnyomni. Ráadásul a gyarmatokon is ekkor léptek fel a fegyveres felszabadító mozgalmak, így a rezsimnek már kétoldali ellenzékkel kellett szembenéznie. Salazar megbetegedése, majd halála felgyorsította a válság elmélyülését. Utódjának, Marcelo Caetanonak három politikai kérdést kellett volna megoldania: az ország demokratikus átalakítása, a gyarmati háború befejezése, az Európai Közösséghez való viszony. Ám az új miniszterelnök „salazari válaszokat” adott. Így, elsősorban a gyarmati kérdés rendezetlensége miatt a hadsereg fellázadt, és a tisztikarból verbuválódott Fegyveres Erők Mozgalma – a lakosság széles körű támogatásával – 1974 tavaszán, vértelen, „szegfűs” forradalommal2 legyőzte a fennálló rendszert, és Portugália elindulhatott a demokrácia útján.
|
